A Lyme-kór szintén a gyakori okok közé tartozik, különösen az Egyesült Államok észak-keleti részén. Feketékben a kórkép nem ritkán szarkoidózisra vezethető vissza.
Az első tünet a fül mögötti fájdalom lehet, mely órákkal vagy akár 1-2 nappal megelőzheti az arcizomgyengeséget. Az arcizmok bénulása hirtelen következik be, és súlyosságát tekintve az enyhétől a teljes bénulásig változhat. 48 óra alatt a panaszok elérik a csúcspontot. Csupán az arc egyik fele érintett. Ez az oldal elsimul és kifejezéstelenné válik.
Az embernek azonban gyakran az az érzése, hogy az arc ferde, mivel a másik oldal izmai elhúzzák az arcot az ép oldal felé. A legtöbb beteg az érzékelés megtartottsága ellenére zsibbadónak, elnehezültnek érzi az arcát. A beteg nem tudja homlokát ráncolni, szemét behunyni. A szem kiszárad, fájdalmassá válik, és a szem károsodása akár vaksághoz vezethet. A szem zárásakor a szemgolyó fölfele fordul.
A Bell-féle bénulás a nyáltermelés csökkenésével, a nyelv elülső részén az ízérzés és a könnytermelés zavarával is járhat. Az érintett oldalon a hangokat valóságosnál hangosabbnak hallja a beteg (ún. hiperakúzis), mivel a dobhártyát megfeszítő izom (a belső fülben) is bénul.
Az arcideg gyógyulása során olykor kóros kapcsolatok alakulnak ki az arc idegrostjai között, ami a nyáltermeléssel egyidejűleg egyes arcizmok váratlan meg-megrándulásával vagy könnyezéssel ("krokodilkönnyek") járhat.
A kórkép a panaszok alapján rendszerint diagnosztizálható. A szélütéstől az különíti el, hogy az utóbbi általában csak a száj körüli izmok gyengeségét okozza. A szélütés emellett típusos esetben kar- és lábgyengeséggel jár.
A Bell-féle bénulást az egyéb arcbénulással járó ritka kórképektől el lehet különíteni, ugyanis az utóbbiak rendszerint lassan fejlődnek ki. Ilyenek az agydaganatok, az arcideget nyomó egyéb tumorok, a középfül és a csecsnyúlvány üregeinek a fertőzései és a koponyaalapi törés.
A beteg kórtörténete alapján, illetve röntgenfelvételek, CT vagy MRI segítségével ezek a kórképek kizárhatóak. A Lyme-kór és a szarkoidózis vérvizsgálattal diagnosztizálható.
Az arcideg bénulás kezelésében, prednizont vagy egyéb szteroidot szájon át adnak az ideg duzzadásának csökkentésére. A kezelést a panaszok kezdetétől számított 2 napon belül meg kell kezdeni, és 1-2 héten át kell folytatni. Amennyiben az arcizmok bénulása miatt a szem nem záródik teljesen, külön figyelmet kell fordítani a szem kiszáradásának elkerülésére. Műkönny vagy élettani sóoldat tartalmú szemcseppek alkalmazása a szem teljes csukódásának a visszatéréséig indokolt. A szem lefedése is szükséges.
Amennyiben 6-12 hónap elteltével nem tér vissza az arcizmok mozgása, műtét végzésére kerülhet sor. Az eljárást hipoglosszális-faciális anasztomózisnak nevezik, melynek során a XII. agyideget (nyelvalatti ideg, nervusz hipoglosszusz) az arcideghez kapcsolják. Ezzel a technikával az arcmozgások részben helyreállíthatók, azonban az étkezésben és beszédben zavaró tényezők miatt a műtétet ritkán végzik el.
A részleges arcbénulás 1-2 hónapon belül kezeléstől függetlenül is oldódik. Teljes arcideg bénulás esetén a kilátások változóak. Sok esetben a gyógyulás nem tökéletes, és az arcizmok maradandó gyengesége miatt kóros oldali arcfél tónustalan és lecsüng.
Az arctorna ezen az állapoton is sokat segíthet, az arc idegrostjait tornáztatva, visszaerősödhetnek, rehabilitációnak kitűnő.
